Ha tetszett, tudod a dolgod :)

A szögíny öreg halász

Volt a világon, hun nem volt, hetedhét országon is túl volt, volt égy öreg halász. Annak a halász embörnek volt égy nagyravágyó felesíge. És elmönt az öreg halász halászni a tengőire. Egyször csak fogott égy gyönyörű szép nagy pontyot.* S csudáknak csudája: égy szőr csak mögszólal a ponty. Azt mondja:

  • Té halászembör – azt mondja – , engedjél el engömet! Úgy mögjutalmazlak, hogy – azt mondja – nem felejdéd el soha életédbe. Hát, könyörgött, az nem akarta, hát azt mondja:
  • A felesígöm nagyon izé asszony, nem lőhet – azt mondja – , ha sémmi nélkül hazamék, nagyon mögszekíroz* engöm. És akkor nagy könyörgésire, a ponty hogy könyörgött, elengedte a halász. És akkor mikor oszt hazamén, kérdözi oszt a felesíge:
  • No – azt mondja hát mit fogtál? – azt mondja – Hoztál-é valamit?
  • Jaj, fogtam én – azt mondja fele síg öm… Azt mondja:
  • Mit fogtál?
  • Égy nagyon szép pontyot!
  • Oszt – azt mondja – , hát miért nem hoztad haza?
  • Úgy könyörgött szögíny, hogy engedjem el, mindön kívánságunkat mögtész, amit csak hát tudunk kérni tűle.
  • Hát osztán akkor – azt mondja eredj mindjárt vissza akkor a pontyhoz, és mondd neki, hogy én egy nagyon szép házat szeretnék! .. .mert csak olyan rossz kis kunyhóban laktak. S akkor elmönt a halászembör a víz szélire, mondja a halászembör:
  • Hallod-é té ponty? Az én felesígöm azt kívánja, hogy égy szép házat kíván! És elgyön a hal, akkor azt mondja:
  • Eredj haza, jó embör! Úgy van, amint kívántad! Hát, mikor hazamén az embör, mán akkor a felesíge gyönyörű szép szobában volt, gyönyörű szép házuk volt nekik. Ott sürgött-forgott a ház körül, és mikor mondja osztán az ura hogy hát:
  • Mögvan, amit kívántál!
  • Mög ám – azt mondja hanem most mán eredj a pontyhoz, oszt mondjad neki, hogy én eztet möguntam, és mondjad neki, hogy én szép kastélyt szeretnék! És akkor elmönt szögíny embör, odamönt a víz szélire.
  • Hallod-e te ponty?! Az a ringy-rongy, az én felesígöm mindég pöröl vélem.
  • Hát, mit akar a te felesígöd?
  • Mán mög égy szép kastélyt szeretne!
  • Úgy van, amint kívánta, eredj haza! És akkor hazamönt az öreg halász. Hát mán akkor gyönyörű szép kastélyban volt a felesíge.
  • Mán csak – azt mondja – mög vagy, felesígöm, elgödve ebben a szépsígben, ami itt van? Hát osztán, no, lefeküdtek. Másnap azt mondja:
  • Hallod-é? Eredj ahhoz a pontyhoz, és mondjad neki, hogy most mög mán királyné szeretnék lönni! Szögíny halászembör! Mit volt neki mit tenni, menni köllött! Mikor odaér a vízhöz, azt mondja:
  • Hallod-é té ponty?! Az a ringy-rongy, az én felesígöm mindég pöröl vélem. Azt mondja:
  • Hát mit akar a té felesígöd?
  • Mán mög királyné szeretne lö n n i!
  • Eredj haza – azt mondja – , úgy van, amint kívánta. Hát osztán az öreg embör mén hazafele, mán akkor királyné volt a felesíge. A sok katonaság, mindön őrizetivei volt a palotának, tisztölögtek a szögíny halászembörnek. Alig bírt béjutni az öreg halászembör a sok testőrüktűl. Mikor oszt végre béjutott, hát azt mondja az asszonynak:
  • Na, asszony, mög vagy-é mán elégödve a sorsoddal?
  • Mög vagyok – azt mondja. Hát oszt másnap mögen azt mondja a halásznak:
  • Hallod-é – azt mondja – , eredj ahhoz a pontyhoz, és mondd neki, hogy most mán császárné szeretnék lönni! Hát oszt, elmönt az izéhöz, mögen a tóhoz, mán a vízhöz, hát oszt mondja nagy szomorúan:
  • Hallod-é, té ponty?! Az a ringy-rongy, az én felesígöm mindég pöröl vélem. Nagy sokára gyütt elő a ponty, nagyon zavaros lőtt a víz. Nagyon mérgesen előgyött és azt mondja:
  • Hát mit akar a té felesígöd?
  • Most mög császárné szeretne lö n n i! S akkor azt mondja:
  • Eredj haza, úgy van, ahogy kívánta! És akkor hazamönt szögíny halászembör. Még akkor még nagyobb kényelemben volt, mindönféle fényűzés még nagyobb volt, mint azelőtt. És akkor hazamén szögíny halászembör, mondja oszt a feleséginek:
  • Hát mög vagy-é mán elégödve a sorsoddal? Mert én többet nem mék a pontyhoz!
  • No – azt mondja hát mög vagyok, jól van, más most nem is köll. Hanem mikor oszt fölébredt másnap, akkor mögen azt mondja:
  • Eredj a pontyhoz, oszt mondjad neki, hogyhát én evvel a sorsommal se vagyok mögelégödve, hát én Isten szeretnék lönni!
  • Hát oszt – azt mondja az öreg embör nagy szomorúan még égyször elmék, de többet mán nem mék el! És akkor ódámén a pontyhoz, mán a vízhöz, szomorúan, hogy mondja-é, né mo n d ja -é… Nagyon bántotta mán, hogy annyiszor, mindég, örökké m én … Nagy szomorúan oszt elkezdi mondani:
  • Hallod-é, ponty? Az a ringy-rongy, az én felesígöm mindég pöröl vélem. Hát oszt, nagy sok ára … ott köllött neki állni nagyon sokáig… a víz nem mozdul semmit s e … Egyször oszt sokára, nagyon sokára kezd mozogni a víz. Előgyün osztán a hal, nagyon mérgesen.
  • Hát mit akar a te felesígöd?
  • Hát – azt mondja – Isten szeretne lönni!
  • Jól van – azt mondja – , eredj haza, mögtanálod a felesígödet a szögíny halászkunyhóban! És akkor hazamönt a szögíny halászembör, hát a felesíge ottan volt. mikor még régön ott laktak a halászkunyhóban, még mielőtt fogták a pontyot, pucolgatott két halat, s akkor azt mondja neki:
  • No, asszony! Mög vagy-é mán elégödve?
  • Mög vagyok!
  • Látod – azt mondja – , minek válogattál? Mögelégödhettél volna a szép házzal! De hát nem hallgattál a szóra, oszt most mán itt van… Mindön volt, oszt utóbb csak az lőttél, ami voltál legelsébb… …c sak szögíny halászembör felesíge lőtt, hiába volt kastély mög királyné, c sász á rn é … Mégis csak mög köll elégödni a szögíny halászk unyhóval… mög köll lönni vele. Azt mondja az asszony:
  • Ha mán így van, jól van ez mán így is. És éltek boldogan. Még most is élnek, ha mög nem haltak.